Névadónkról

Iskolánk névadóját, Györffy István néprajztudóst Illyés Gyula a “magyar nép tudósának” nevezte. Szülőföldjének szeretete, nemes lokálpatriotizmusa arra ösztönözte, hogy az alföldi népéletet örökítse meg tudományos munkásságában. Az egész magyar nép hagyományait kutatta, a néphagyomány megbecsülésére nevelte a nemzetet.

1884. február 11-én született Karcagon. Itt végezte az elemi iskolát és a gimnázium első éveit is. Felsőbb osztályait a késmárkigyorffyistvan evangélikus líceumban végezte. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott kezdte meg természetrajz-földrajz szakon. 1905. szeptemberétől a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait, ahol felkereste egykori karcagi tanárát, Bátky Zsigmondot, aki a Néprajzi Múzeum igazgatója volt. 1906. szeptember 1-től kisegítő gyakornokként dolgozott a Néprajzi Múzeumban, amelytől csak harminc esztendő után vált meg.

1910-ben a kolozsvári egyetemen doktori szigorlatot tett. Doktori értekezésül egy néprajzi tanulmányt, a A nagykun tanyacímű munkáját nyújtotta be. 1911-ben természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet kapott. 1918-ban kinevezték a Néprajzi Múzeum gyűjteményének igazgató-őrévé – vezető muzeológussá.

1922-ben jelent meg leghíresebb műve a Nagykunsági Krónika az ősi pásztorélet e csodálatos, szép magyarsággal megírt színes tablója. Kutatásainak középpontjában a kunok álltak. 1930-ban jelent meg a Cifraszűr című monográfiája a karcagi Kertész Nyomda kiadásában. Szakmai munkásságának összefoglalásaként Bátky Zsigmonddal és Viski Károllyal megírták a négy kötetes Magyarország néprajza című munkát, amelyben Györffy írta a viselet és a gazdálkodás című fejezeteiket.

Tudományos kutató és feldolgozó munkája mellett tanított is. Egyetemi oktató munkáját 1926-ban kezdte meg a Közgazdaságtudományi Karon. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. 1934-ben a Bölcsészettudományi Kar tanárává nevezték ki. Megszervezte a néprajzi tanszéket, 1935-ben megválasztották a Magyar Néprajzi Társaság alelnökévé. Az Etnográfia című folyóirat főszerkesztője.

1939. október 5-én íróasztala mellett munka közben érte a váratlan halál. Hamvai a budapesti Mező Imre úti temetőben pihennek. Iskolánk 1962-ben vette fel a nevét. Emlékét őrizzük a hagyományosan minden év február hónapban megrendezendő Györffy Napok eseményeivel már több mint 10 éve, helytörténeti és néprajzi pályázatokkal, különböző rendezvényekkel.

Györffy István művei:
Nagykunsági Krónika (Karcag) (1922, 1941, 1955)
Magyar népi hímzések (1930)

A néphagyomány és a nemzeti művelődés (Bp., 1939)

Magyar nép – Magyar föld (Bp., 1942)

Magyar falu – Magyar ház (Bp., 1943)

Matyó népviselet (Bp., 1956)

Györffy István írásai a Balkánról és Törökországról a szerző saját fotográfiáival (szerk. Bartha Júlia) (Bp., 2001)