Örömhír: a szeretet lehetséges!

Egy örömhír és tüstént eltűnik a félelem és a szorongás, és rügyként kipattan a
lappangó reménység, legmélyebb vágyunk, amelyben már hinni sem mertünk. De
vajon van-e még újság, hír, ami igazán új lehet a mai hírközlésesi eszközöktől
behálózott századunkban? Van-e még újság, hír, ami újat mondhat elfásult szívünk és
eszünk számára? Van-e még valami érdemes tudnivaló, aminek elég súlya van ahhoz,
hogy valamit megváltoztasson bennem, Benned?
Örömhír. Ki emlékszik közülünk, hogy az Evangélium örömhírt jelent. Az
Isten Országáét, vagyis a szeretet uralmát, amit a kereszténység hirdet? Vajon
valójában a szeretet uralkodik a világban, ahol a szemünk látára burjánzik az erőszak,
az igazságtalanság és a gyűlölet?
A fejlődéssel együtt a társadalmi követelések, a kontesztálás, az irigy
gyűlölködés is növekednek. A fiatalok, a világ reménységének a hordozói, de
haboznak, hogy egyáltalán belépjenek-e ebbe a társadalomba. Néhányan mesterséges
paradicsomokba menekülnek. Mások kisajátítanak egy istenképet, amit kényükre-
kedvükre eltorzítanak. Mégis vannak, akik felfedezik az utat, amely egy nagyobb
igényket támasztó, tisztább kereszténység felé vezett. Igaz-e vajon ezután, hogy az
igazi szeretet nem érdekel senkit? Igaz-e, hogy nincs örömhír, amit megélni és
hirdetni érdemes?
Az emberi szív legmélyebb rejtekén már morajlik egy új világ várása, ahol van
igazság, testvériség, világosság, ahol „nem lesz gyász, jajgatás és fájdalom” (Jel 21, 4).
Ezek után hogyan ne lenne megindító a váratlan mondat: „Az Isten országa
köztetek van” (Lk 17, 21).
Valójában ezt tapasztaltuk szeptember 13-án, amikor a 8. a osztály tanulóival,
illetve a 6. a osztály hittanos diákjaival, valamint két 5. osztályos tanulóval
Budapesten részt vettünk egy különleges eseményen. Az Emberi Erőforrások
Minisztériuma által kihirdetett „Családok Éve” égisze alatt a Böjte Csaba által
alapított Szent Ferenc Alapítvány elindulásának 25 éves jubileumát, és a Nem Adom
Fel Alapítvány által szervezett Jobb Velünk a Világ! rendezvénysorozat 10 éves
évfordulóját együtt ünnepelték. A rendezvényre a Papp László Sportarénában került
sor. Mi a délelőtti rendkívüli osztályfőnöki órán vettünk részt, amely tulajdonképpen
egy koncert volt. Akkora zsúr volt, hogy tanulóinkban még most is dalolnak a szívek.
Jó volt látni, hogy nehézségeik ellenére úgy Csaba testvér gyermekei, mint a
különböző fogyatékkal élő Nem Adom Fel Alapítvány fiataljai, örömet és boldogságot
sugároztak és adtak át. Ezek a gyermekek és fiatalok egyszerűen Isten országát
sugározták. Azt az örömhírt, hogy a szeretet lehetséges! Bármilyen körülmények
között is. És nagyon jó volt látni, hogy diákjainkat ez a rendezvény igen erősen
megérintett. Úgy gondolom sokat tanultunk ezen a napon. Azt, hogy a szeretet
lehetséges, és azt, hogy nem adom fel! Az Isten országa küzdelem és kitárulkozás
mások felé. Bízom abban, hogy mindazt, amit ezen a napon kaptunk, valamilyen
formában majd mi is tovább tudunk adni.
Fokozott hangulatban és ámulatba ejtve a színvonalas zenei produkciótol,
valamint a biztató előadásoktól, elhagytuk az Arénát és irányt vettünk a Szent István

tér felé, ahol természetesen meglátogattuk az újabb maradandó élményeket nyújtó
Szent István bazilikát. Itt is valami olyat kaptunk mindannyian, amit nehezen lehet
szavakba önteni. A bazilika káprázatos szépsége és meghittsége szinte mindenkit
magával ragadt.
Életünk célja, hogy csendesen, szeretettel felnőjünk oda, hogy a Három Isteni
Személlyel egy asztalhoz ülhessünk. Meggyőződésem, hogy mindannyian egy olyan
örömhírt kaptunk ezen a napon, amely képes bennük is elindítani valamit. Képessé
tesz bennünket, hogy felfedezzük, elinduljunk, tovább folytassuk ezt az utat: „Én
vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6).
Imádságos szeretettel, hálás szívvel és köszönettel elsősorban Istennek, de
mindazoknak is, akik lehetővé tették ezt a csodálatos napot, iskolánk tanulói nevében
is:

Horváth Rémusz Miklós
hitoktató