XXIII. János pápa reggeli imája

Mennyei Atyám!

Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd!

Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te:

mindenütt jót akarok cselekedni.

Minden embert, aki csak találkozik velem,

úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám.

Ó a testvért lássa bennem,

az én szavaimból és tetteimből pedig

a krisztusi szeretet sugározzék reá. Ámen.

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik… (Róm 8,28)

Tegnap az iskola jelmondatából kiindulva arról beszéltünk, hogy rajtad áll, hogy miként kezded az új napot: elvárásként vagy ígéretként éled-e meg.

Csak az tudja kezébe venni a napját, aki valóban felébredt. Sokan élnek álomvilágban. Saját világukba zárkóznak anélkül, hogy kapcsolatba lépnének a valósággal, és így befolyásolni vagy alakítani tudnák azt.

Sokszor mondják: merj nagyokat álmodni! Igen, mert az álmok feltárják a lelkedben rejlő vágyakat. De én hozzá teszem, hogy merd az álmaidat valóra váltani. Álmaidat azonban csak akkor tudod valóra váltani, ha hajlandó vagy felébredni, és elfogadod a valóságot olyannak, amilyen. A reggeli óra üdesége megsejtett valamit Isten rendkívüliségéből. Tudatosítsd magadban, milyen napra ébredtél, kérd erre a mai napra Isten áldását! Így minden nap titokzatos új lehetőséggé válik és felszínre hoz valamit abból a kincsből, amely lelked mélyén rejtőzik!