Felmerül bennünk a kérdés: mi volt a különleges ebben az alig tizenöt éves fiúban? Normális, egyszerű, spontán, szimpatikus fiú volt: elég ránézni a fényképére. Szerette a természetet és az állatokat, focizott, sok barátja volt a kortársai közt, vonzották a közösségi média modern eszközei, rajongott az informatikáért. Gyermekkora óta érezte – tanúskodnak erről a családtagjai –, hogy szüksége van a hitre, és tekintetét Jézusra irányította. Az Eucharisztia iránti szeretete megalapozta élő kapcsolatát Istennel és megtartotta őt ebben a kapcsolatban. Mindennap járt szentmisére, és hosszan elidőzött imádásban az Oltáriszentség előtt. Meg volt győződve róla, hogy az Úrból kell energiát meríteni ahhoz, hogy szeressük az embereket, és jót tegyünk velük.

„Az Eucharisztia az országutam a mennyországba” – ez volt az egyik kedves mondása. Jézus adott neki erőt, ő volt a célja mindennek, amit tett. Égett benne a vágy, hogy minél több embert Jézushoz vonzzon, az evangélium hirdetője legyen, mindenekelőtt az életpéldájával. Szükségét érezte, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogy Isten közel van hozzánk, jó vele lenni, élvezni a barátságát és a kegyelmét. Mindenféle eszközt felhasznált ahhoz, hogy ezt a lelkületet átadja, a közösségi média modern eszközeit is, amelyekkel remekül tudott bánni. Az internetet Isten ajándékának tartotta, fontos eszköznek az emberekkel való találkozáshoz és a keresztény értékek továbbadásához.

Ez a gondolkodásmódja mondatta vele, hogy a világháló nemcsak a menekülés eszköze, hanem a párbeszéd, a megismerés, a megosztás, a kölcsönös tisztelet helye, amelyet felelősségteljesen kell használni, anélkül, hogy rabjaivá válnánk. El kell utasítanunk az internetes zaklatást. A végtelen nagy virtuális világban meg kell tudni különböztetni egymástól a jót és a rosszat.

Carlo virtuális kiállítást szervezett a világon történt legfontosabb eucharisztikus csodákból.

Megmutatta, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Különösen a fiatalok számára példa ő, hogy „ne múló sikerekben keressék a boldogságot, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket Jézus mutat az evangéliumban, vagyis: Istent tenni az első helyre, az élet kis és nagy dolgaiban, és szolgálni a testvéreket, különösen a legutolsókat”.

A mai napra a feladatunk az legyen, hogy gondoljam meg: én hogyan, mire használom az internetet, és mondjak el egy fohászt a XXI. század első szentjéhez: Szent Carlo Acutis, könyörögj érettünk!