Beszámoló
Határtalanul kirándulás hetedikeseknek
Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomában
Romániában
HAT-KP-1-2024/1-000142 sz. pályázat szakmai beszámolója
Bethlen Gábor nyomában járva fedezzük fel a magyar történelem és kultúra kincseit Erdélyben.
A 2024-2025-ös tanévben sikeresen pályáztunk a „Határtalanul” kirándulásra. Utazásunk célja Románia magyarlakta területeinek megismerése volt, és szerettük volna, ha a tanulók bővítik történelmi, irodalmi, természettudományos
ismereteiket is.
Előkészületek, előkészítő foglalkozások:
2025.03.24 + osztályfőnöki órák + szülői értekezlet
Az előkészítő órákon diákjaink megismerték a meglátogatott tájegységek történelmi múltját, és a régió etnikai sajátosságait, magyarságának múltját és jelenét.
Beszéltünk a terület történelmi jelentőségéről, Bethlen Gábor és a Hunyadiak fontosságáról, a területet lekapcsoló trianoni döntésről.
Trianonról emlékeztünk, megvizsgálva a békeszerződés földrajzi aspektusait, a határok által teremtett gazdasági, társadalmi viszonyokat. Meghívott vendégünk, Kovácsné Kerekes Katalin beszélt az erdélyi magyarságról, jelenlegi
helyzetükről, a testvérvárosi kapcsolatról és sok mindent megtudhattak arról, ma hogyan élnek.
A folytatásban megismerték a kirándulás részletes programját és az utazáshoz szükséges tudnivalókat. Mit vigyünk, mit pakoljunk el az útra.
Szót ejtettünk a kulturált viselkedés szabályairól szituációs játékokon keresztül. Kiemelten a nonverbális kommunikációt.
Egy előkészítő órát az informatika teremben valósítottunk meg, ahol csoportokban a Barangoló digitális tartalomtárral dolgoztunk.
A dévai gyermekotthon számára folyamatosan gyűjtöttük az ajándékokat, adományokat.
A szülőknek szülői értekezletet tartottunk, ahol a legfontosabb teendőket ismertettük.
Június 4-én az évfolyam egyrésze részt vett a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett városi megemlékezésen. Az iskolai megemlékezést az évfolyamunk tartotta.
1.nap
Reggel 7:30-kor gyülekeztünk az iskola előtt izgatottan várva az utazást. Bevallom kicsit féltem ettől az úttól, mert nem tudtam, hogy jók lesznek-e a programok és a szállás. Aztán eljött a várva várt pillanat. A busz megérkezett és a sofőr leszállt, hogy bepakolja a bőröndöket.
8 órakor elindultunk a busszal és nekivágtunk a nagy kalandnak. Mindenki csillogó szemmel integetett a szülőknek. Egy kis idővel később megérkeztünk Nagyszalontára, Arany János szülővárosába, arra helyre, ahol a nagyhírű költő született. Továbbá itt vettük fel idegenvezetőnket. Aztán tovább indultunk Aradra a 13 aradi vértanú sírhelyéhez. Körülbelül egy óra múlva érkeztünk meg Aradra. Hatalmas település volt. A belvárosban gyönyörűszép régi épületek álltak, melyet szép zöld bokrok és fák díszítettek. Majd kiértünk az aradi 13 sírjához, ahol egy emlékmű állt, alatta a vértanúk hamvai voltak elhelyezve.
Megkoszorúztuk az emlékművet, majd indultunk volna tovább Bethlen Gábor szülőházához, de sajnos egy baleset megállított minket, ezért ezt a programot el kellett halasztani másnapra. Olyan 19 órakor érkeztünk meg a szállásra, ami minimalista, de nagyon jó volt. Egy pár perc múlva lementünk vacsorázni. A vacsora zöldségleves és sertéshús volt törtburgonyával, répaszósszal, kovászos és csemegeuborkával. Desszertnek pedig meggyes sütemény volt. Ezt követően visszamentünk a szállásra, hogy aludjunk egy jót.
2. nap
Másnap reggel 6:30-kor volt ébresztő. 7:30-tól volt reggeli, ami a vacsorával ellentétben nagyon finom volt. Ebédnek pedig hidegélelmet kaptunk, ami egy almából, egy croissant-ból és egy 5dl vízből állt. Emellett csináltunk magunknak
szendvicseket, mert ez a kevés étel nem lett volna elegendő az egész napra. 8 órakor már úton is voltunk Gyulafehérvárra. Útközben nagyon sok érdekes dolgot láttunk. Például a Cserna patakot, a Kenyérhegyet, ahol a Törökverő és a szultán seregei ütköztek meg. Majd megérkeztünk Gyulafehérvárra, ahol leszállás után megnéztük a Gyulafehérvári Ortodox Koronázási Katedrálist.
Nagyon érdekes, hogy mennyiben különbözik a többi templomtól. Sokkal sötétebb, mint egy római katolikus templom. Ezután bementünk a Gyulafehérvári érseki székesegyházba. Nem gondoltam volna, hogy Hunyadi Jánost itt helyezték nyugalomra sok száz évvel ezelőtt. Nagyon különös érzés volt, hogy az az ember, akiről annyit tanulunk történelem órán itt van előttem.
Továbbá itt temették végső nyugalomra Hunyadi Lászlót és Bethlen Gábort is. Ezután Bethlen Gábor szülőházához látogattunk el bepótolni az előzőnapi programot. Itt kitöltöttünk egy kvízt, ami érdekes volt hisz sok új dolgot tanultam Bethlen Gáborról és szülőházáról. A következő megálló a Dévai Szent Ferenc Alapítvány volt. Hoztunk adományokat is, aminek a gyerekek nagyon örültek. Ezután megmásztuk Déva várát. Fárasztó volt a vár megmászása, mert az út felfele nagyon meredek volt és sok volt a lépcső. Végül felértünk a várra, ahol gyönyörű kilátás nyílt a Kárpátok hegységvonulatára. Még ebből a távolságból is látszott a Retyezát havas hegycsúcsa. Miután leértünk a várról nagyon fáradtak voltunk, de még mindig volt egy program hátra a Csernakeresztúri Tájház. Belülről a régi időket idézte és a régi munkákat. Majd elmentünk vacsorázni. A vacsora ezúttal bográcsban főtt gulyásleves volt.
Desszertnek fánk volt csipkebogyólekvárral. A lekvár nagyon jó volt, érezni lehetett rajta a csipkebogyó savanyú ízét. Vacsora után a házigazda mesélt családjáról, hogyan kerültek az országnak erre a részére, családi vállalkozásukról.
3.nap
Másnap az ébresztő és a reggeli ugyanabban az időpontban volt és az indulás is. Az első megállónk Vajdahunyad vára volt. Hatalmas égbetörő tornyai és vastag falai voltak. Alatta egy széles völgy terült el, aminek az alján egy kis patak csordogált. Belülről megannyi látnivaló volt, de sajnos a szűk időbeosztás miatt nem volt idő nagyon szétnézni. Amit sikerült megnézni az nagyon jó volt.
Láttunk kutat, festmény kiállítást, régi freskókat. Aztán sajnos kifogytunk az időből és menni kellett tovább. Vajdahunyadon még megálltunk az Auchan-ban megtekinteni az erdélyi ’kínálatot’. A következő megállónk Temesvár volt, ahol megnéztük a főteret és a Temesvári Székesegyházat. Belülről széles, tágas volt a tér és rengeteg aranyozott dísz is volt. Azután már tényleg elindultunk hazafelé.
Egy pár óra múlva Aradon kitettük az idegenvezetőnket és megkezdtük a hosszú utat Karcagra. Körülbelül 19 órakor érkeztünk haza. Mindenki fáradtan, de ugrott a szülei karjába. Elköszöntünk egymástól és a kísérő pedagógusoktól és
indultunk haza.
Összességében nagyon jó és különleges élmény volt ez az utazás. Ha lehetne még egyszer elmennék csak több napra kevésbé szorított programokkal. Sok új ismerettel gazdagodtam, melyről nagyon szívesen beszámolok.
Készítette: Pereszlényi Dominik 7.a
Értékelő óra:
2025.05.05.
2025.05.12.
A hazaérkezést követően két részletben tartottuk meg az értékelő órát. Az első alkalommal átbeszéltük a történteket, levontuk a tanulságokat. A csoportok a kirándulás során készített fényképek segítségével és a megadott szempontok
alapján felidézték az út eseményeit, emlékeit. Kitértünk arra, hogy milyen a külhoni magyarság helyzete Erdélyben, milyen volt velük találkozni, hogyan tudjuk a kapcsolatot fenntartani.
A második alkalommal élménybeszámolót tartottunk a szülőknek és a hatodik évfolyamosoknak. Minden csoport készített fényképes, rajzos bemutatót, PPT-t amit később a faliújságon helyezünk el. Rövid tudósítást tettünk közzé a
kirándulásunkról az iskola média felületein.
Antalócziné Balog Ágnes
