Róm 8,26: Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.

Pünkösd közeledik. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének az ünnepe. Lehet, hogy sokszor nem tudunk úgy imádkozni, ahogy kell, mert magunk sem hisszük el, amit kérünk, mert ímmel-ámmal fogalmazzuk meg kéréseinket, és nem merünk igazán őszintén odaállni Isten elé azzal, amit szeretnénk. De maga a Szentlélek segít, maga a Lélek esedezik értünk, mert kimondhatatlanul is pontosan tudja, hogy mire van szükségünk! Jöjj, Szentlélek!

Jn 6,40: „Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.”

Az Úr imádságában is ezt mondjuk: „Legyen meg a te akaratod…” Istennek akarata van mivelünk. De mi lehet az? Akkor ismerjük meg Isten akaratát, ha időt töltünk vele. Akkor találunk utat a szívéhez, ha folyamatos kapcsolatunk van vele. Méghozzá személyes kapcsolatunk. Isten ugyanis másképp fog szólni hozzánk, mint a többiekhez, személyre szabottan jelenti ki magát mindenkinek. Ő nagyon leleményes, általunk elképzelhetetlen módon is tud megszólítani minket. Éppen ezért nagyon fontos az Istennel töltött idő. Akkor ismerjük meg akaratát, ha minden áldott nap együtt vagyunk vele.

Jób 10,12: Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!

Diákként mindenkinek tudnia kell, sőt a felnőttek is nagyon jól tudják, hogy a büntetés logikus fegyelmezési eszköz. Értem a lényegét. A büntetés az elkövetett tett következménye. De Isten kegyelme? Minden, csak nem logikus. És nem a tetteink következménye. Például Dávid, Zakeus, Péter apostol, a jobb lator… Sorolhatnánk egymás után a meglepő
fordulatokat. Úgy tűnik, Isten sokkal inkább azt keresi, hogyan juttathat minket be a mennybe, mint az, hogyan zárhatna ki onnan.

Mt 28,20: „És íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Ez a legszebb ígéret, amit az emberiség kaphatott! Jézus nem hagyott árván minket. Nem a távolból figyel, hanem velünk jár az úton. Velünk van az öröm napjain, amikor ünnepelünk. Velünk van a szenvedés és a gyász napjain, amikor összetörik a szívünk. Velünk van a szürke hétköznapokon, a munkában és a családban. Velünk van a szentségekben,
különösen az Eucharisztiában, és velünk van a Szentírás szavaiban. Ez az „Íme” egy felkiáltójel. Arra hív, hogy vegyük észre, ismerjük fel az Ő jelenlétét magunk mellett. Nem vagyunk egyedül!

Péld 20,22: Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.

Tudjuk, a harag nagyon rossz tanácsadó. Azonban azt is tudni kell, hogy az ítélkezés Isten dolga! Aki másképp gondolja, azt hiszi, Isten túl kicsi ehhez a feladathoz. A bosszúállás tiszteletlenség. A megbocsátással a tiszteletünket fejezzük ki. Nem azt mondjuk vele, hogy amit ellenünk tettek, az helyes volt. A megbocsátással annak a meggyőződésünknek adunk hangot, hogy Isten hűséges, és azt fogja tenni, ami helyes.

Zsolt 37,8: Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!

A harag a lélek zaja, a szív láthatatlan kórokozója. Könyörtelen betolakodó, amely tönkreteszi a bensőnk csendjét. Ha belenéznénk egy bosszúszomjas szívbe, láthatnánk a keserűség baljós, fekete, rosszindulatú tumorát. Ez a lélek betegsége. Gyilkos szövetei körbeveszik a szívet, és megfojtják. Ami elmúlt azon nem változtathatunk, a reakcióinkon
viszont igen. A múlt eseményeit nem változtathatjuk meg, de rajtunk áll, hogyan válaszolunk rájuk.

1Tessz 5,15: Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.

Mindenki tudja: nincs egyetlen tökéletes ember sem. Ha elhatározzuk, hogy működőképessé tesszük egy kapcsolatunkat, először is békét kell kötnünk, hogy újra kialakulhasson körülöttünk a szeretet, az elfogadás és harmónia légköre. Bármilyen bonyolult is a helyzet, mindig lehet újat, valami jobbat kezdeni. Nem elég rosszat nem tenni, a jót aktívan keresni és gyakorolni kell! Kerüljük a bosszúállást és törekedjünk mindig mindenkivel a jóra, mert ez a megbocsátás és a szeretet alapelve!

Mt 14,26: Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak.

Vihart közeledni mi láttunk. Félelmetesen elsötétedik, villámlás és mennydörgés. „Istenem, segíts! Adj egy kis fényt?” – mondjuk. A tanítványok valami hasonlót kérhettek a viharban, amikor sötétség vette őket körül – és meg is kapták a fényt. Odajött hozzájuk egy alak a vízen járva. De nem ezt várták. Nem azt, hogy Jézus odasétál hozzájuk a vízen. És
mivel nem úgy érkezett meg, ahogy várták, kis híján észre sem vették a könyörgéseikre érkező választ. Ha hittel figyelünk, észrevesszük, hogy Isten nekünk is válaszol.

Józs 24,15: „Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni…”

Kristálytiszta és egyértelmű Isten felszólítása. Világos mit kér tőlünk, és az is világos, mit kínál cserébe: adjuk neki mindenünket, és ő is nekünk ad mindent. A döntés a miénk! Hát nem hihetetlen, hogy Isten hagyja, hogy mi döntsünk? Sok mindent nem tudunk befolyásolni.

Például az időjárást. Azt viszont eldönthetjük, hol töltjük el az örökkévalóságot. A legfontosabb kérdésben szabad kezet kapunk Istentől.

Jn 15,5: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

Isten szeretne olyan közel lenni hozzánk, mint a szőlővessző a szőlőtőhöz. Hozzá vannak nőve egymáshoz. A vessző nem csak a gyümölcstermés pillanatában van összenőve a tővel. A vesszők folyamatosan szívják a táplálékot a szőlőtőből. Milyen nagyszerű hír! Soha nem vagyunk messze Istentől! Ha tehát meghozzuk a döntést, hogy Jézussal akarunk élni és megtesszük felé az első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Célunk az, hogy megmaradjunk a Krisztussal való élő és éltető egységben, s a jócselekedetek gyümölcsét teremjük.