„S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14)

A második isteni Személy embersorsot vállal: „Kisdedként az Édes Úr, jászolában megsimul…” Szamarak és ökrök jászolában nyugszik, istálló a lakása. Sír, táplálkozik, alszik, elfárad, megkísérti a Sátán, megrendül, könnyezik, meghal…

Jézus születésével kapcsolatban a Szűzanya sokszor bebizonyította, hogy szolgáló akar lenni, akivel ura szabadon rendelkezhet. Nem várhatja meg otthon a Kisded megérkezését, nem adhatja meg neki a legelemibb kényelmet, és még a számkivetésből is menekülnie kell. Csupa váratlan megpróbáltatás. A Szűzanya hite minden próbát kiállt. És az enyém – mennyit?

Mai nap feladata ez legyen: tedd fel magadnak a kérdést: Az én hitem kiáll minden próbát?

Erzsébet meglátogatása – Az Istenanya útrakel a hegyek közé, s Júda egyik városába siet, Erzsébet nevű rokonához. „Az én Uramnak anyja” – így szólítja hozzá belépő rokonát. Mária szívéből pedig Istent magasztaló ujjongás árad, a legigazibb alázat, a hála himnusza.

Erzsébet a Szentlélek megvilágosításából elismerte fiatal rokonában az Isten anyját… Igen, akit Mária szíve alatt hordott, az az örökkévaló Isten. Ő tehát istenszülő.

Milyen egyszerű természetességgel indul el a Szűzanya, testet öltött Istenével, rokont látogatni, embert szeretni… Bennünk az Isten szeretete a felebarát szeretetében öltsön testet! Nem csoda, hogy éppen Szent János hangoztatta ezt annyira, akire Máriát bízta az Úr, tehát évtizedekig látta maga előtt a Szűzanya példáját, így ír: „Az üzenet, melyet kezdettől fogva hallottatok, ez: szeressük egymást!”

Október 1.-je van. Tudjuk: október a rózsafüzér hónapja. Ezért a mai nappal kezdődően minden reggel – a most már megszokott módon – elimádkozunk egy rózsafüzér tizedet, egy-egy osztály vezetésével. Ma a 4.b osztály lesz az előimádkozó.

A mai rózsafüzér titka így hangzik: akit te, Szent Szűz a Szentlélektől fogantál. Arról elmélkedünk ebben a szent titokban, hogy Mária názáreti otthonában a Szentlélek erejéből szíve alá fogadja a Magasságbeli Fiát. Ez a ház nagyon egyszerű volt: barlangmélyedés a hegyoldalban, agyagpadló, gyékényszőnyeg rajta. A földnek erre a pontjára lépett le az örök Isten.

Mai szentírási idézetünk Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből van:

„Ami megtudható Istenről, az nyilvánvaló előttünk; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,19-20)

Hasonlítsuk a Földet egy virághoz… a menny szépségét hordozza magában, s minden szépség megnyitja számunkra a mennyország kapuját.

Ha ezt a tanítást befogadod a szívedbe, akkor megváltoztatja a látásmódodat. Egyszer csak másképpen tekintesz a világra. Rácsodálkozhatunk mind arra, ami a teremtés révén körülvesz bennünket. Csupán észre kell vennünk azt, amit látunk, és meg kell éreznünk annak mélységét, amit nézünk. Akkor hirtelen megérezzük az örömöt: a teremtésből árad ki ránk! Nemcsak észrevesszük az őszi szelet, hanem felpezsdíti szívünk mélyét. Ha figyelmesen élünk, megízleljük a valódi életörömöt.

A múló pillanat iránti figyelem több, mint pusztán koncentrációs, összpontosítási gyakorlat: ez a boldogsághoz vezető út. Nem kell sok a boldogsághoz, csupán odafigyelésre van szükség. Ha hálásak vagyunk azért, amit észreveszünk, akkor pusztán már ez a boldogság forrásává válhat.

Mai napi feladatunk ez legyen: tanuljunk meg rácsodálkozni a teremtett világ szépségére!

A mai napra választott szentírási idézet, amely Szt Pál ap a Gal írt leveléből van, tulajdonképpen folytatja a tegnapi gondolatmenetet, erkölcsi útmutatást adva:

„Kérlek tehát benneteket, hogy Lélek szerint éljetek. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.” (vö. Gal 5,16-26)

Fogadd el a mindennapok megszokottságát! Bízz benne, hogy ott találod meg mindazt, amire szükséged van. Ne keress folyton érdekes újdonságokat, hanem vedd észre, ami van! Csodálkozz rá a jelen pillanatra! Vedd észre mindazt, ami körülvesz, hiszen ez alkotja életed valóságát. Egyszer talán megsejted, hogy a hétköznapok vezetnek a valósághoz. Ha pedig érintkezésbe kerülsz a valósággal, akkor megtalálod az emberi létezés titkát.

Ha a hétköznapok az Istennel való találkozás helyévé válnak számodra, akkor átalakulnak. Ha minden cselekedetre odafigyelsz, felfedezed életedben a Lélek finom fuvallatát. A Lélek ajándéka az, ha teljesen jelen vagy, ha megleled az összhangot önmagaddal, az eseményekkel és a dolgokkal. Ezt a figyelmet azonban nem pusztán ajándékba kapjuk, hanem naponta gyakorolnunk kell, hogy el ne veszítsük.

Akkor hát ez legyen a mai nap feladata: figyelj cselekedeteidre! Vedd észre mindazt, ami körülvesz és mindazokat, akik körül vesznek!

Lk 9,7-9: Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem… Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.

Az odafigyelő embert mondhatjuk megfontoltnak és megbízhatónak, hiszen nyitott szemmel jár és arra gondol, amit éppen tesz; nem pedig a töprengőt, aki mindig tűnődik valamin, folyton tépelődik.

Sokszor mintegy álomban élünk, egyáltalán nem vesszük észre, hogy mi történik körülöttünk. Nem fedezzük fel azépséget. Nem látjuk meg a tőlünk karnyújtásnyira lévő boldogságot. Máshol keressük: álmainkban, a magunk alkotta ábrándokban. A boldogság megtapasztalásának legfontosabb feltétele az ébredés. Csak az képes egyáltalán észrevenni, hogy mi történik vele és körülötte, aki felébred és kinyitja a szemét.

Feladat: Gondosan és óvatosan bánj önmagaddal!

Bánj gondosan a rád bízott tárgyakkal!

A külső és belső fedi egymást.

A tárgyak, ügyek kezelésében belső tartásod jut kifejezésre. Ahogyan a dolgokkal bánsz, úgy bánsz önmagaddal is.

Aki valóban figyelmes, az nem néz át embertársain, nem becsüli le a tárgyakat, eseményeket! Számára minden a valóság jelévé, Isten titkává válik.

† Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében! Ámen.

1. Szívem első gondolata,
Hozzád száll fel Istenem!
Te őriztél meg az éjjel,
Maradj ma is énvelem.

2. Téged áldlak és imádlak,
Mint szerető gyermeked,
Szívem csakis azt akarja,
Ami kedves Teneked.

3. Édes Jézus add kegyelmed,
Őrizz engem szüntelen,
Hogy egész nap Neked éljek,
Tiszta szívvel, bűntelen.

4. Szűz Mária, Jézus Anyja,
Te mindnyájunk Anyja vagy.
Oltalmazz meg minden bajtól,
Kísértésben el ne hagyj! Ámen.

Mennyei Atyánk!

Te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te vagy a Mindenség Ura, az egyedül igaz Isten. Add, hogy iskolánk új kápolnája egész közösségünk lelki javára szolgáljon.

Urunk Jézus Krisztus által, segíts nekünk, hogy felismerjünk téged: Urunkat és Istenünket, és hogy mindig kitartsunk melletted! Ámen.

Szent II. János Pál pápa, könyörögj értünk!

† Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében! Ámen.

„Ne féljetek hát (…) Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Mt 28, 31-32)

A mai napon, szeptember 24-én, az Egyház Szent Gellért püspök és vértanút ünnepli. Szent Gellért 980 körül született Velencében. Teológiát és jogot tanul a bolognai egyetemen, majd belép a bencés szerzetesrendbe, szerzetes pap lesz belőle.

1015-ben a Szentföldre indul, azonban hajótörést szenved, majd hazánkba kerül. Először Pécsett szónokol, majd Váradon. Tolmács fordítja szavait. Az idegen pap, költő és író igen nagy feltűnést keltett, és nem győztek betelni szavaival.

Ugyanebben az évben, augusztus 15-én Szent István jelenlétében, ő mondja a királyi bazilika ünnepi Szűz Mária-nagymiséjén is a szentbeszédet. Itt kell maradnia! István már az első beszélgetésnél látja, micsoda kincs került őhozzá Gellérttel.

Életének krónikásai is megjegyzik, hogy valami sugárzott már a külsejéről is: valami megnevezhetetlen, valami varázslatos. Eljön messzi földre, idegen nyelven beszél, tolmács fordít, és mégis, mint valami “tömegbűvölő” hat az emberekre. István király első találkozásuk alkalmával rábízza fiának, Imrének a nevelését.

1030-ban István király Gellértre bízza az általa alapított Csanádi egyházmegye vezetését. Gellért püspök a területet mindenekelőtt felosztotta hét főesperességre. Templomokat épített, plébániákat alapított.

Főiskolát nyitott, amelynek hamarosan híre terjedt: más püspökségekről is küldeni kezdték oda a tanulókat

1046. szeptember 24-én Budán, a Kelen-hegyen vértanúságot szenved. Ideiglenesen Pesten a Boldogasszony-templomban temették el, pár év múlva a csanádi székesegyházba szállították. 1083-ban avatták szentté, Csanádon, Szent László szorgalmazására. Sértetlen holtteste jelenleg Velence mellett, a muranói bencés kolostor templomában nyugszik. Szent Gellért püspök és vértanú többek között a katolikus iskolák védőszentje is.

„Ne féljetek!” – mondja Jézus a mai ev-ban.Szent Gellért nem félt elfogadni Isten akaratát: magyarok között hirdetni az örömhírt. Szent II. János Pál pápa is ezeket a szavakat ismételte pápai szolgálata kezdetén. Krisztus, aki jól ismeri az emberi szívet, tudja, hogy sok mindentől félünk. Ezek között található a szeretettől és az önátadástól való félelem, mert attól tartunk, hogy nem találunk válaszra vagy sebeket kapunk, csalódunk. Jézus azt kéri, hogy ne féljünk szeretni Őt és kiállni emellett a szeretet mellett szavainkkal, tetteinkkel és az életünkkel is. Nyissuk meg a szívünket Krisztusnak, aki „nem vesz el semmit és megad mindent”.

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6)

Bármilyen messzire elmehetünk a boldogság keresésében, a távolban nem fogjuk megtalálni. Nem fogjuk meglelni sem más embereknél, sem a hivatásunkban, sem a sikerekben, sem a gazdagságban. A boldogság titka a saját szívünkben rejtőzik.

Sokan várják a nagy boldogságot. Csalódnak, ha nem jön el. A „nagy boldogság” keresése közben viszont nem ismerik fel az életük útján kínáló örömöket.

Bátran állj bele az élet sodrásába!

Az élet mindenütt jelen van. Körülvesz minket.

Csak meg kell nyílnunk előtte.

El kell fogadnunk az életet, hiszen már itt van!

Érezzük át mélyen és élvezzük minden percét:

ez az életöröm.

Mai napunk feladata ez legyen: találd meg saját erőforrásaidat, figyelj mindarra, ami előmozdítja és erősíti benned az életet, felszítja szívedben az életörömöt. Tanuld meg a létezés művészetét, a pillanat átélését. Próbáld meg például, hogy lassabban mégy, amikor az iskolában az egyik teremből a másikba akarsz eljutni. Próbálj séta közben tudatosan érzékelni minden lépest, és közben mosolyogj a társaidra.

Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted…

Igaz történet Assisi Szent Ferenc kedves társáról, fráter Juniperuszról, aki megtanulta Szent Ferenctől, hogy a földi dolgoknak, a vagyonnak semmi értéke nincs. Minden mulandó. Megtanulta, hogy csak annyi értékük van, amennyit az ember elajándékoz belőlük. Valahányszor szegényt, rászorulót látott, még a köntösét, a csuklyáját is odaajándékozta. S bizony sokszor pőrén jelent meg a kolostorban. S a főnöknek sokszor gondot jelentett, hogy Juniperuszt újból és újból felöltöztesse. Végül a szent engedelmesség nevében, megtiltotta, hogy ezentúl elajándékozza a rajta lévő ruhát.

Juniperusz leleményességén azonban nem lehetett túltenni. Hát, ha Szent Pál azt írta, hogy „megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet”, akkor hát a szeretet még az engedelmességnél is találékonyabb. S amikor fráter Juniperusz majdnem teljesen ruhátlan koldussal találkozott, szomorúan azt mondta, sajnos, az engedelmesség miatt nem adhatom oda a ruhámat, de ha te magad szeded le rólam, nem ellenkezem.

Azért mondtam el ezt a történetet, mert a tegnapi evangéliumban hallhattuk – másodikosok ott voltatok… – Jézus azt mondja, hogy:

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű.” – Vigasztal ez a mondat, amikor a kis dolgokról beszél, mert mi lehet úgy érezzük, hogy nem tudunk nagy dolgokat tenni. Nem a nagy dolgok változtatják meg feltétlenül a világot, hanem a kis dolgok, amibe szeretetet tudunk tenni. Jumiperusz tettei sem voltak eget rengető cselekedetek.

Mindig adódik alkalom valamit jót tenni. Kölcsön adod a színes ceruzádat; ha beléptek a terembe beengedsz valakit magad előtt; ha azt látod, hogy valaki egyedül van, oda mész hozzá és beszélgetsz vele; örömöt szerzel valakinek; segítesz otthon vagy itt az iskolában…

Mindig alkalom nyílik jót cselekedni. Isten nem azt nézi, mit adunk, hanem milyen szívvel, milyen szeretettel adjuk!

Nekem van ilyen elég sok összegyűjtött műkincsem… Ezek így néznek ki… gyerekektől kaptam. Ha ránézne egy művészkritikus, azt mondaná, hogy az ő szemében ennek nincs értéke. De nekem nagyon sokat jelent, mert az a gyerek, aki készítette a legnagyobb szeretetét tett bele! Jézus azt mondja: a kis dolgokban legyetek hűek. Próbáljunk az apró dolgokban, nap mint nap valami jót tenni!

Mt 19,21: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!

Tegnap betekintettünk Szent II. János Pál pápa a Kedves Barátaim kezdetű, fiatalokhoz intézet apostoli levelébe, amelyet a Szent Atya arra a szentírási részre épít, amelyben Jézus egy ifjúval beszélget, és ahol ez a fiatal azt kérdezi Jézustól, hogy mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet. A történet azzal fejeződik be, hogy a fiatal ember szomorúan távozik el Jézustól.

Elmélkedésében a pápa a következőket mondja: Meg kell kérdeznünk magunktól: el kell-e választani Krisztustól az embert annak a gazdagságnak, amelyet az ifjúkor képvisel? Ezt az evangélista egészen bizonyosan nem mondja ki. Az ifjú elhatározása, hogy Krisztustól visszavonul, csak az anyagi gazdagság következménye. Azáltal ment el, amit birtokolt. És nem az vitte el, ami ő volt! Fiatal volt, azaz belső gazdagsággal rendelkezett, és éppen ez vezette Jézushoz, és ez adta ajkára az élet értelméről faggatódzó kérdéseket. Mit kell tennem? Mit kell tennem, hogy megnyerjem az örök életet? Mit kell tennem, hogy életemnek meglegyen a teljes értéke és értelme?

Mindegyikőtök fiatal kora, kedves barátaim, az a gazdagság, amely éppen ezekben a kérdésekben nyilvánul meg. Az ember ezeket egész élete folyamán felteszi magának. És jó, hogy ez így van. Ezeket a kérdéseket néha türelmetlenül vetitek fel, de ugyanakkor meg is értitek, hogy a válaszok nem lehetnek könnyedek vagy felületesek. Sajátságosnak és határozottnak kell lennie. Itt olyan válaszról van szó, amely az egész életre szól és az egész emberi létet átfogja.

Ezek után a pápa azt kérdezi, hogy: Kinek tegyük fel ezt a lényeges kérdést? És ugyancsak ő válaszol: Úgy tűnik, hogy erre Krisztus az egyetlen illetékes beszélgető partner, akit senki más teljesen nem pótolhat.

Mindezek után én csak arra tudok következtetni, hogy nemcsak magunknak élünk! Mai napra pedig ez legyen a feladatunk: Próbáld meg egyszer tudatosan meghatározni életed értelmét!