Ef 2,8: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által.”

Május hónapja a Szűzanya hónapja, aki készséggel igent mond Istennek. A kimondott igennel Mária befogadta Isten kegyelmét. Mi is arra kaptunk meghívást, hogy befogadjuk Isten kegyelmét, az ő jelenlétében éljük a mindennapjainkat. Azonban az isteni kegyelmet, a hitet nem a tárgyalóasztal mellett lehet megszerezni. Nem úgy, hogy leülünk egyezkedni Istennel, és becseréljük az ajándékainkat az ő jóságára. A kegyelem Isten ajándéka! Az egyetlen erő, amely képes üdvösségre juttatni minket: Isten kegyelme.

Lk 1,28: Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Ezekkel a szavakkal köszöntötte Gábor angyal Máriát. Így adta tudtul, hogy a Fiú belép a világba. Ennél szebb hírt ember még nem hallott a földön! Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, egy nagyon fontos dolog kellett: a Szűzanya beleegyezése! Mária készséges példájából láthatjuk, hogy mennyire fontos szerepük, hatásuk van a kellő időben kimondott igeneknek. A kimondott igennel Mária befogadta Isten kegyelmét. Te is arra vagy meghívva, hogy befogad Isten kegyelmét, az ő jelenlétében éld a mindennapjaidat. Az ő közelségében megőrizheted örömödet. Isten jelenléte békességgel és szeretettel tölti meg a szívedet!

Zsolt 26,8: „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged hajlékát.”

A késői zsidó és katolikus hagyomány úgy vélekedik, hogy az egész Zsoltárok könyvét Dávid király írta meg. Tudjuk, sokszor hangoztatjuk, hogy a Biblia Isten élő szava. A zsoltárok könyve az a könyv, ahol Isten szava az emberi imádságává lesz. A 26. zsoltárban Dávid király arról énekel, az a vágyát fejezi ki, hogy Isten közelében lehessen minden nap. Sehol nem nyugodhat meg a lelkünk úgy, mint Isten házában.
A 27. zsoltárban folytatja ezt a vágyakozását. Azt mondja: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.”
Én, ha kérhetnék Istentől valamit, mi lenne az?
Dávid megmondta, ő mit kérne: Isten házában szeretne lakni. Hadd emeljem ki ezt a szót, mert nagyon fontosnak tartom: lakni. Dávid király nem csak kávézgatni vagy játszani, cseverészni szeretett volna Istennek a hátsó teraszon. Nem csak együtt akart vele ebédelni, nem csak egy estére akart nála megszállni. Hozzá akart költözni – mindörökre.
Szeretett volna saját szobát Istennél. Nem arra vágyott, hogy elidőzőn nála egy ideig, hanem hogy innen mehessen nyugdíjba, és élete végéig nála lakhasson.
És én? Milyen lelkülettel lépek be Isten házába? Tudatosul-e egyáltalán bennem, hogy a templom, vagy az iskola kápolnája Isten háza? Az a hely, ahol elcsendesedve Isten jelenlétében tudok eltölteni néhány pillanatot! Éppen ezért, ha bemegyek a templomba vagy a kápolnába nem vigyem be oda rossz gondolatimat, negatív érzéseimet, hanem próbáljak csendben Istenre figyelni, mert engem is megszólít, nekem is azt mondja: te vagy az én gyermekem, akiben kedvem telik!

Gal 6,7-9: „Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.”

Próbáljunk úgy tekinteni a szívünkre, mint egy melegágyra. A szívünket ugyanúgy kell gondozni, mint egy veteményest. És tekintsünk úgy a gondolatainkra, mint magokra! Némely gondolatból virág lesz. Másokból gyom. Ha a remény magjait vetjük, derűlátást, bizakodó életfelfogást aratunk!

Lk 6,43-44: „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.”

Eltelt az első félév. Hamarosan ennek a félévnek a gyümölcseit, az elért eredményeket fogjuk hallani. Megvan a tudás és a tudomány, és ott van a szabadság meg a kreativitás, ebből születik valami. De ne csak siker szülessen, ne csak eredmény, hanem teljesítmény, valódi gyümölcsök. És a valódi gyümölcs nem az, amire az emberek tapsolnak a földön, hanem az, amire az angyalok tapsolnak a mennyben.

Mk 4,40: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?”

Az apostolok láthatták már Krisztus hatalmát, hinniük kellett volna már, hogy velük van az Úr és akkor biztonságban lehetnek. A természet félelmetes ereje azonban elnyomta hitüket. Jézus megmutatta isteni erejét. A hit nem azt jelenti, hogy nincs félelem, hanem azt, hogy tudjuk: Jézus velünk van a hajóban és ő erősebb minden viharnál.

Mk 4,20: „Vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

A magvető az igét hirdető ember, aki elvégzi a maga szolgálatát, de a tanítás nem minden ember szívében fogan meg. A jó talajba hullott mag, azokat szemlélteti, akik meghallgatják, magukévá teszik az isteni igét és termést hoznak… Ha befogadjuk, gyümölcsöt hoz bennünk, akár százszorosat is.

Mk 3,35: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Ezzel az állítással Jézus kiszélesíti mindazok körét, akikhez a szeretet köti. Minden családban az igazi összetartó erő a családtagok kölcsönös szeretete egymás iránt és nem a ház falának szorítása. Jézus nagy családját, az ő követőit is a szeretet köti az Úrhoz és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat is. A krisztusi új közösséghez az tartozik, aki Isten akarata szerint cselekszik.

Zsolt 119, 105: „A te Igéd fény az én utamon, szavad fáklya a lábam elé, világosság ösvényemnek.”

2020 óta minden évben a karácsonyi időszakot követően, az évközi 3. vasárnapon ünnepeljük Isten Igéjének a vasárnapját. 2019. szeptember 30-án Ferenc pápa azzal a szándékkal rendelte el ezt az ünnepnapot, hogy fedezzük fel Isten igéjének az időszerűségét, a mindenkori fontosságát az életünkben. A Biblia Isten élő szava. Isten megszólítja az embert. A Szentírás Isten hozzánk szóló szava, Isten levele hozzánk. De ne felejtsük el: a Szentírás nem egyirányú! Hanem egy párbeszéd kezdeményezése az Isten részéről. A Szentírás meghívás egy párbeszédre. Isten igéje választ vár tőlünk! „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít…” (Mt 7,24).

Mk 6,34: „Amikor kiszállt, és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.”

Jézusnak az emberek iránti szeretete sokkal erősebb volt minden vágynál és testi fáradságnál. Együtt érzett velük, ezért tanította és gyógyította őket minden emberi gyengeségük ellenére. Mi le tudunk mondani vágyainkról mások iránti szeretetből? „Megesett rajtuk a szíve…” – annyit jelent, hogy elérhetővé tette a szívét mások számára. Vegyük le szívünket a polcról és nyissuk ki Isten és mások előtt! Kérjük Jézust, hogy alakítsa a mi szívünket az Szent Szíve szerint!