Róm 8,26: Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.

Pünkösd közeledik. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének az ünnepe. Lehet, hogy sokszor nem tudunk úgy imádkozni, ahogy kell, mert magunk sem hisszük el, amit kérünk, mert ímmel-ámmal fogalmazzuk meg kéréseinket, és nem merünk igazán őszintén odaállni Isten elé azzal, amit szeretnénk. De maga a Szentlélek segít, maga a Lélek esedezik értünk, mert kimondhatatlanul is pontosan tudja, hogy mire van szükségünk! Jöjj, Szentlélek!

Jn 6,40: „Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.”

Az Úr imádságában is ezt mondjuk: „Legyen meg a te akaratod…” Istennek akarata van mivelünk. De mi lehet az? Akkor ismerjük meg Isten akaratát, ha időt töltünk vele. Akkor találunk utat a szívéhez, ha folyamatos kapcsolatunk van vele. Méghozzá személyes kapcsolatunk. Isten ugyanis másképp fog szólni hozzánk, mint a többiekhez, személyre szabottan jelenti ki magát mindenkinek. Ő nagyon leleményes, általunk elképzelhetetlen módon is tud megszólítani minket. Éppen ezért nagyon fontos az Istennel töltött idő. Akkor ismerjük meg akaratát, ha minden áldott nap együtt vagyunk vele.

Jób 10,12: Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött!

Diákként mindenkinek tudnia kell, sőt a felnőttek is nagyon jól tudják, hogy a büntetés logikus fegyelmezési eszköz. Értem a lényegét. A büntetés az elkövetett tett következménye. De Isten kegyelme? Minden, csak nem logikus. És nem a tetteink következménye. Például Dávid, Zakeus, Péter apostol, a jobb lator… Sorolhatnánk egymás után a meglepő
fordulatokat. Úgy tűnik, Isten sokkal inkább azt keresi, hogyan juttathat minket be a mennybe, mint az, hogyan zárhatna ki onnan.

Mt 28,20: „És íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Ez a legszebb ígéret, amit az emberiség kaphatott! Jézus nem hagyott árván minket. Nem a távolból figyel, hanem velünk jár az úton. Velünk van az öröm napjain, amikor ünnepelünk. Velünk van a szenvedés és a gyász napjain, amikor összetörik a szívünk. Velünk van a szürke hétköznapokon, a munkában és a családban. Velünk van a szentségekben,
különösen az Eucharisztiában, és velünk van a Szentírás szavaiban. Ez az „Íme” egy felkiáltójel. Arra hív, hogy vegyük észre, ismerjük fel az Ő jelenlétét magunk mellett. Nem vagyunk egyedül!