Zsolt 26,8: „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged hajlékát.”

A késői zsidó és katolikus hagyomány úgy vélekedik, hogy az egész Zsoltárok könyvét Dávid király írta meg. Tudjuk, sokszor hangoztatjuk, hogy a Biblia Isten élő szava. A zsoltárok könyve az a könyv, ahol Isten szava az emberi imádságává lesz. A 26. zsoltárban Dávid király arról énekel, az a vágyát fejezi ki, hogy Isten közelében lehessen minden nap. Sehol nem nyugodhat meg a lelkünk úgy, mint Isten házában.
A 27. zsoltárban folytatja ezt a vágyakozását. Azt mondja: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.”
Én, ha kérhetnék Istentől valamit, mi lenne az?
Dávid megmondta, ő mit kérne: Isten házában szeretne lakni. Hadd emeljem ki ezt a szót, mert nagyon fontosnak tartom: lakni. Dávid király nem csak kávézgatni vagy játszani, cseverészni szeretett volna Istennek a hátsó teraszon. Nem csak együtt akart vele ebédelni, nem csak egy estére akart nála megszállni. Hozzá akart költözni – mindörökre.
Szeretett volna saját szobát Istennél. Nem arra vágyott, hogy elidőzőn nála egy ideig, hanem hogy innen mehessen nyugdíjba, és élete végéig nála lakhasson.
És én? Milyen lelkülettel lépek be Isten házába? Tudatosul-e egyáltalán bennem, hogy a templom, vagy az iskola kápolnája Isten háza? Az a hely, ahol elcsendesedve Isten jelenlétében tudok eltölteni néhány pillanatot! Éppen ezért, ha bemegyek a templomba vagy a kápolnába nem vigyem be oda rossz gondolatimat, negatív érzéseimet, hanem próbáljak csendben Istenre figyelni, mert engem is megszólít, nekem is azt mondja: te vagy az én gyermekem, akiben kedvem telik!

Gal 6,7-9: „Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.”

Próbáljunk úgy tekinteni a szívünkre, mint egy melegágyra. A szívünket ugyanúgy kell gondozni, mint egy veteményest. És tekintsünk úgy a gondolatainkra, mint magokra! Némely gondolatból virág lesz. Másokból gyom. Ha a remény magjait vetjük, derűlátást, bizakodó életfelfogást aratunk!

Lk 6,43-44: „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.”

Eltelt az első félév. Hamarosan ennek a félévnek a gyümölcseit, az elért eredményeket fogjuk hallani. Megvan a tudás és a tudomány, és ott van a szabadság meg a kreativitás, ebből születik valami. De ne csak siker szülessen, ne csak eredmény, hanem teljesítmény, valódi gyümölcsök. És a valódi gyümölcs nem az, amire az emberek tapsolnak a földön, hanem az, amire az angyalok tapsolnak a mennyben.

Mk 4,40: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?”

Az apostolok láthatták már Krisztus hatalmát, hinniük kellett volna már, hogy velük van az Úr és akkor biztonságban lehetnek. A természet félelmetes ereje azonban elnyomta hitüket. Jézus megmutatta isteni erejét. A hit nem azt jelenti, hogy nincs félelem, hanem azt, hogy tudjuk: Jézus velünk van a hajóban és ő erősebb minden viharnál.

Mk 4,20: „Vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

A magvető az igét hirdető ember, aki elvégzi a maga szolgálatát, de a tanítás nem minden ember szívében fogan meg. A jó talajba hullott mag, azokat szemlélteti, akik meghallgatják, magukévá teszik az isteni igét és termést hoznak… Ha befogadjuk, gyümölcsöt hoz bennünk, akár százszorosat is.

Mk 3,35: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Ezzel az állítással Jézus kiszélesíti mindazok körét, akikhez a szeretet köti. Minden családban az igazi összetartó erő a családtagok kölcsönös szeretete egymás iránt és nem a ház falának szorítása. Jézus nagy családját, az ő követőit is a szeretet köti az Úrhoz és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat is. A krisztusi új közösséghez az tartozik, aki Isten akarata szerint cselekszik.