Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.

Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. (Lk 6,27-38)

Amikor azt tapasztaljuk, hogy valaki ellenségesen viselkedik velünk szemben vagy rosszat tesz nekünk, akkor esetleg természetesnek tartjuk, hogy mi is hasonlóan viselkedjünk. Úgy védjük magunkat, hogy visszavágunk. De lehet-e más módon reagálni az ellenségeskedésre? Tudunk-e más módon viszonyulni bántalmazóinkhoz? Jézus tanítása szerint igen.

Kérése nagyon merész és minden nap feladatot ró ránk. Olyan feladatot, amelynek teljesítéséhez az Úr példája ad nekünk erőt. Lényeges tehát, hogy az Úr nem csak szavaival kéri tőlünk ellenségeink szeretetét, hanem saját példájával mutatja meg, hogy ennek megvalósítása lehetséges. A kereszten ugyanis megbocsátott azoknak, akik szenvedését és halálát okozták, és értük imádkozott. Tegyük meg, amit szavaival mond és példájával megmutat!

Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Mai napra ez legyen a feladatunk: Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!