Mt 9, 28: Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”

„Hisszük, Uram!” – felelték azok.
Az advent folyamán mi is Jézust keressük, mégpedig nem szemünkkel, hanem hittel. A hit megtanít látni azt, ami láthatatlan: az irgalmat, az eljövendő örömöt, a bennünk megnyíló kegyelmet. Legyen bátorságom kimondani: Hiszek, Uram! Merjek közeledni az Úrhoz!

Mt 7,21: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”

Ez a figyelmeztetés nem félelmet akar kelteni bennünk, hanem kimozdít minket a tétlenségből. Az advent, a karácsony előtti készülődés ideje, lehetőség számunkra, hogy megkérdezzük magunktól: sziklára vagy homokra épül-e az életünk?

Zsolt 18,31: Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz.

Nehezen dolgozzuk fel, ha Isten nem azt teszi, amit mi akarunk. A csalódást sosem volt könnyű megemészteni, és nem is lesz könnyű sosem. A csalódás ellenszere, ha felülvizsgáljuk az elvárásainkat. Isten mindig a legjobbat akarja… – az megfelel nekünk?

Lk 10,23: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.”

Az advent arra hív mindannyiunkat, hogy ne csak várjuk, hanem észrevegyük a már jelenlévő Istent. Talán most még nehéz átéreznünk annak a csendes éjnek a csodáját, ahová tartunk készületünk során. Eltéríti gondolatainkat, túlkiabálja a belső hangot a csillogó és zajos világ, ami a vásárlás ünnepére készül egy hónapon át. Túl tudunk-e látni a fényfűzéreken a bölcső felett álló csillagig? Meghalljuk-e a hangos vásári zene mögött az újszülött gyermek szuszogását?

Fil 4,4: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.”

Az öröm nem haszontalan dolog, hanem olyan, amit „szüntelenül” kereshetünk. Ennek csodaszép jele advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja. Adventben elő kell készítenünk az Úr útját a szívünkben, virrasztó lélekkel várni kell az Urat. Arra kell készülnünk, hogy ne egy meseszereplőt fogadjunk, hanem az Istent. Ez az igazi öröm számunkra: Isten velünk van és szeret minket…

Jn 1,10: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ.”

A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Milyen jó volna felismerni őt adventi utunk végén! Advent arra hív, hogy ne csak várjunk, hanem tanuljuk meg felismerni Isten jelenlétét. Nyitott lélek és befogadó szív kell ahhoz, hogy felismerjük a betlehemi újszülöttben az Isten Fiát.

Mt 8,8: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!

Ez az egyszerű mondat magában hordozza az adventi lelkület elemeit: a vágyakozást, a hitet és az alázatot. A százados nem tartja magát méltónak, hogy Jézus belépjen az otthonába, mégis hiszi, hogy egyetlen szó is elég kérésének megvalósulásához. Hiszi, hogy Jézus szava teremt, gyógyít, újjá alakít.

Jn 15,10: Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.

Isten megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Nem feltétlenül azokat, akik kiválóan ismerik a hitvallást, az egyházi szokásokat, a dogmatikai tanokat. Sokan megelégszenek ennyivel, vagy még ennél kevesebbel, azt mondván, hogy nekik nincs szükségük ilyesmire. De a díj csak azoknak jár, akik nem érik be kevesebbel, mint pl. Jézus.