Mt 21,31: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: Az első.”

Az engedelmesség nem kényszer, hanem Isten akaratának önkéntes cselekvése. Isten nem kényszerít. Az Isten iránti engedelmességünk lényege a bizalom és a szeretet.

Fil 4,4: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.”

Az öröm nem haszontalan dolog, hanem olyan, amit „szüntelenül” kereshetünk. Ennek csodaszép jele advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja. Adventben elő kell készítenünk az Úr útját a szívünkben, virrasztó lélekkel várni kell az Urat. Arra kell készülnünk, hogy ne egy meseszereplőt fogadjunk, hanem az Istent. Ez az igazi öröm számunkra: Isten velünk van és szeret minket…

Jn 1,10: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ.”

A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Milyen jó volna felismerni őt adventi utunk végén! Advent arra hív, hogy ne csak várjunk, hanem tanuljuk meg felismerni Isten jelenlétét. Nyitott lélek és befogadó szív kell ahhoz, hogy felismerjük a betlehemi újszülöttben az Isten Fiát.

Jn 8,12: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Az elutasító lelkület ma is veszély. A mi számunkra is könnyebb volna elfogadni egy olyan Istent, aki megfelel elvárásainknak, ugyanakkor nem engedjük, hogy átalakítsa szívünket. Isten sokféleképpen közeledik hozzánk. Egyszer egy figyelmeztető szóban, máskor egy személy által, akivel jót tehetünk. Ne mi akarjuk eldönteni, milyen módon jöjjön! Készüljünk nyitott szívvel, hogy ne maradjunk le a vele való találkozásról, csupán azért, mert nem úgy jött, ahogyan mi elképzeltük.

Jel 3,20: „Nézd az ajtóban állok és zörgetek.”

Keresztelő Szent János szavai – „Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3,2) – nekünk is szólnak, akik adventi utunkon haladunk. Az eljövendő Megváltó számára szeretnénk utat készíteni, hogy beléphessen életünkbe, megszülethessen szívünkben. Azt hiszem, az egyik legszomorúbb mondat a világon ez: „Nincs számodra hely.”

Mt 11,29: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.”

Szelídség és alázatosság. E két emberi tulajdonságot, az emberré lett Istentől, Jézustól tanulhatjuk meg. Azt kéri, hogy az ő példája szerint legyünk szelídek és alázatosak. A szelíd ember jellemvonása, hogy visszafogja erejét. Az alázatos ember szabadon vállalja mások szolgálatát. Az alázat meghajlást, lehajlást jelent a másik ember, a szegény, a gyenge, az elesett felé. Isten Fiának emberré válása is ilyen lehajlás az emberiség felé.

Jak 5,16: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

Amikor imádkozunk, azzal elismerjük, hogy ha Isten nem lép közbe, még mindig eltévedve kódorognánk a sötétben. Kifejezzük hálánkat, hogy megkeresett és a helyes útra terelt. Az imádság emlékeztet bennünket arra, hogy kicsoda Isten, és kik vagyunk mi. Imáinkban kérjük az ő kegyelmét és adjunk hálát neki azért, mert nem mond le rólunk!

Lk 1,38: Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” 

Mária hite nem a bizonyoságon alapult, hanem a szereteten. „Történjék velem szavaid szerint” – ez a mondat az adventi idő egyik legmélyebb imája lehet számunkra. Mária példája engem is hív: legyek kész az Úr szolgálatára, hogy Isten jelenléte láthatóvá váljon a világban!