Mt 1,39: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.”
Ahol Jézus megjelenik, ott sok minden megváltozik, a betegek meggyógyulnak, a gonosz lélektől megszállottak megszabadulnak. Jézus minden helyet megszentel jelenlétével, s minden pillanat jelentőséget nyer.
1Pt 1,18-19: „…nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán.”
Van, hogy meginog az önértékelésünk? Kevésnek, kicsinek értéktelennek tartjuk magunkat? Gondoljunk ilyenkor arra, mi miatt vagyunk értékesek! Engedjük, hogy Krisztus szeretete átformálja a saját magunkról alkotott képet!
Lk 5,27: „Kövess engem!”
Miként egykor meghívta az Úr az apostolokat, ugyanúgy ma is hív embereket, akiket új feladattal szeretne megbízni. Ha meghalljuk hozzánk szóló szavát, ne késlekedjünk, hanem örömmel csatlakozzunk hozzá, s mi magunk is vigyük hozzá azokat, akik az igazságot keresik.
Lk 4,18: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”
Jézus fellépése új helyzetet teremt, amely új viszonyt kívánna meg az Isten szavát hirdető és az azt hallgatók között. A názáretiek nem akartak változtatni Jézushoz való viszonyukon, nem akartak benne többet látni, mint József és Mária fiát. Nem akarták meglátni, felismerni benne Isten Fiát. És én? felismerem-e benne Isten Fiát? Hiszem-e, hogy Jézus által Isten szólít meg?
Mk 6, 50: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!”
Jézusnak a vízen járása azt mutatja nekünk, hogy felette áll a természeti erőknek, isteni képességekkel rendelkezik, ő valóban Isten. Az apostolok magatartásából láthatjuk, hogy ennek felismerése nem történik meg egyetlen pillanat
alatt. A tanítványoknak végig kell járniuk a hit útját, Jézus megismerésének útját. A hit lassan ébredezik bennük és bennem. Isten csendes munkája ez. Érdemes kérnünk az Urat, hogy adjon nekünk félelem nélküli hitet.
Mk 6, 37: „Ti adjatok nekik enni!”
Jézus a meglévő öt kenyeret és a két halat használja fel, hogy sok ezer embernek táplálékot adjon. Ő minden bizonnyal e kevés étel nélkül is tudott volna csodát tenni, de mégis fel akarta használni azt, amit az ember odaad, felajánl neki, bármennyire kevésnek tűnjön az.
Mt 4, 16-17: „A nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
Megfigyelhetjük, hogy az evangéliumokban nincsenek semleges szereplők, akik mindvégig kívülállók maradhatnának. Jézus személye mindenkit megérint. Tanítását mindenki hallhatja és az isteni irgalmasságot megjelenítő csodáit mindenki láthatja. Mindenki döntés előtt áll. Nekem is döntést kell hoznom!
Lk 2,11-12: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”
Isten emberré lett, emberré változott. A menny megnyílt, a szent kilépett rajta, és emberré lett. Isten egészen közel jött hozzánk! Emmanuel. Velünk az Isten. Veled az Isten. Karácsony ünnepe arra hív bennünket, hogy időzzük el Jézus jelenlétében. Engedjük, hogy a földre szállt Isten megérintsen minket!
Péld 8,35: „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.”
A kegyelem Istentől jön, ő adja az embereknek. A megváltást, a kegyelmet ingyen kapjuk Istentől. Jézus születése is ajándék az emberiség számára. A mögöttünk lévő adventi út valamiképpen már biztosíték arra, hogy a születendő
gyermekben felismerjük majd az Üdvözítőt, aki arra vár, hogy befogadják őt. Emlékeztek a tegnapi négy kulcsra? Vedd elő a szobád ajtajának kulcsát, és nyisd ki, tárd ki szíved ajtaját! Már most készítsünk szívünkben szállást a Szent Családnak, és legyünk fogékonyak Isten megtapasztalásának legapróbb jeleire is.
