Mk 4,40: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?”

Az apostolok láthatták már Krisztus hatalmát, hinniük kellett volna már, hogy velük van az Úr és akkor biztonságban lehetnek. A természet félelmetes ereje azonban elnyomta hitüket. Jézus megmutatta isteni erejét. A hit nem azt jelenti, hogy nincs félelem, hanem azt, hogy tudjuk: Jézus velünk van a hajóban és ő erősebb minden viharnál.

Mk 4,20: „Vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

A magvető az igét hirdető ember, aki elvégzi a maga szolgálatát, de a tanítás nem minden ember szívében fogan meg. A jó talajba hullott mag, azokat szemlélteti, akik meghallgatják, magukévá teszik az isteni igét és termést hoznak… Ha befogadjuk, gyümölcsöt hoz bennünk, akár százszorosat is.

Mk 3,35: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

Ezzel az állítással Jézus kiszélesíti mindazok körét, akikhez a szeretet köti. Minden családban az igazi összetartó erő a családtagok kölcsönös szeretete egymás iránt és nem a ház falának szorítása. Jézus nagy családját, az ő követőit is a szeretet köti az Úrhoz és ez élteti az egymás közti kapcsolatokat is. A krisztusi új közösséghez az tartozik, aki Isten akarata szerint cselekszik.

Zsolt 119, 105: „A te Igéd fény az én utamon, szavad fáklya a lábam elé, világosság ösvényemnek.”

2020 óta minden évben a karácsonyi időszakot követően, az évközi 3. vasárnapon ünnepeljük Isten Igéjének a vasárnapját. 2019. szeptember 30-án Ferenc pápa azzal a szándékkal rendelte el ezt az ünnepnapot, hogy fedezzük fel Isten igéjének az időszerűségét, a mindenkori fontosságát az életünkben. A Biblia Isten élő szava. Isten megszólítja az embert. A Szentírás Isten hozzánk szóló szava, Isten levele hozzánk. De ne felejtsük el: a Szentírás nem egyirányú! Hanem egy párbeszéd kezdeményezése az Isten részéről. A Szentírás meghívás egy párbeszédre. Isten igéje választ vár tőlünk! „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít…” (Mt 7,24).

Mk 6,34: „Amikor kiszállt, és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.”

Jézusnak az emberek iránti szeretete sokkal erősebb volt minden vágynál és testi fáradságnál. Együtt érzett velük, ezért tanította és gyógyította őket minden emberi gyengeségük ellenére. Mi le tudunk mondani vágyainkról mások iránti szeretetből? „Megesett rajtuk a szíve…” – annyit jelent, hogy elérhetővé tette a szívét mások számára. Vegyük le szívünket a polcról és nyissuk ki Isten és mások előtt! Kérjük Jézust, hogy alakítsa a mi szívünket az Szent Szíve szerint!

Zsolt 136,23: „Megemlékezett rólunk szükségünkben, mert szeretete örökké tart.”

Az evangéliumok tanúskodnak: sokan mentek Jézushoz. Felkeresték éjjel; megérintették, mikor az utcán járt; hajóra szálltak vele; behívták otthonukba, és gyerekeket vittek hozzá. Vajon miért? Mert sohasem volt hideg és érzéketlen, mint a köztéri szobrok, és nem beszélt el a hallgatóság feje felett a szószék magaslatáról. Úgy döntött, hogy inkább megtapintható, megközelíthető és elérhető lesz mindenki számára. Ne felejtsd! Jézus Krisztus ma is ugyanaz: megtapintható, megközelíthető és elérhető. A te számodra is! Mert szeretete örökké tart!

Iz 64,7: „Te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.”

Isten szeret téged úgy, ahogy vagy, de nem akar téged így hagyni. Azt akarja, hogy olyanokká váljunk, mit Jézus. Formálhatóak vagyunk. Honnan vesszük, hogy nem tudunk megváltozni? Jézus meg tudja változtatni a szívünket. Azt szeretné, hogy olyan szívünk legyen, mint az övé… „Kezed műve vagyunk mindnyájan.”

Mk 2,27: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.”

A törvényekben és parancsokban Isten gondoskodását és szeretetét mutatja az emberek felé, ezért az ember nem kényszerből tartja be ezeket, hanem Isten iránti szeretetből, mert felismeri, hogy ezekkel a szabályokkal és parancsokkal Isten nem kényszeríteni akar, hanem szelíden vezeti az embert az üdvösség útján.

Lk 18,7-8: „Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.”

Sokszor hallom a kérdést: Miért engedi meg Isten? Miért engedi, hogy ez vagy az megtörténjen? Miért engedi az éhínséget, a háborút? Miért várja meg Isten, hogy bajba kerüljünk? Miért vár, amikor a betegség már olyan hosszú ideje tart? Miért dönt úgy, hogy nem válaszol a gyógyulásért elmondott imáinkra? Isten időzítése mindig hibátlan, ő azt teszi, ami a leghelyesebb. Életünk eseményeinek a célja mindig az, hogy közelebb vigyenek bennünket hozzá.

Fil 2,5: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.”

Isten szeret bennünket, úgy ahogy vagyunk – de nem akar így hagyni bennünket. Azt szeretné, hogy egészen olyanok legyünk, mint Jézus. Mert az ő akarata a mi boldogságunk!