Az emberi történelem középpontja Krisztus. Ez szó szerint igaz, mert történelmünk eseményeit Krisztus előtti és utáni évekbe helyezzük. Még fontosabb azonban az, hogy egyetlen emberéletnek sem volt olyan hatása az emberiség történelmére, mint Jézus életének, úgy, hogy valóban kettős értelemben középpont ő. De életének is van egy középpontja, amely körül forog Krisztus, az Isten-ember titka. Ez a középpont az ő keresztje.

A neves német teológust, Joseph Ratzinger bíborost, a későbbi Benedek pápát, amikor megkérdezték, hogy helyes-e az iskolák falára kitenni a keresztet, a következőt mondta: „A kereszt az iskolafalon megmutatja, mire képes az egyik ember a másikkal, de ugyanakkor áldott eszköz, kincs, mert azt is megmutatja, hogy mindezek ellenére mire képes az Isten az emberért.”

Ahogy balgaság és botrány volt Krisztus keresztje az apostolok korában, úgy ma is sokak szemében értelmetlen és haszontalan dolog. A keresztet, mint jelképet ugyan sokan viselik a nyakukban, fülükben, talán még szobájuk falára is kiteszik, de közben minden törekvésük arra irányul, hogy a kereszt értelmét, lényegét kiiktassák az életükből.

Bruno Ferrero, olasz szerzetes paptól olvastam a következő kis történetet, melynek címe A jel:

Egy ember szeretett a vallásról vitatkozni a plébánossal, de meggyőződéses nem hívőnek vallotta magát. A viták hosszúak és eredménytelenek voltak.

Egyik este a beszélgetés után a derék pap kikísérte barátját az autóhoz és integetett neki. Meglepődve látta, hogy barátja keresztet vet, mielőtt beindítja a motort. A plébános felrántotta a kocsiajtót és nekitámadt:

• Mit művelsz? Egyfolytában az ateizmusodat hangoztatod és most keresztet vetsz?
• Hogy gondolod? – méltatlankodott az ember.
• Én csak ezt csinálom – a homlokához érintette a kezét: – Nem felejtettem el semmit – aztán megérintette e mellét: – Jóllaktam. – Aztán a bal vállát: – Pénztárca nálam van… – utána a jobbat: – …jogosítvány rendben… – összefűzte a kezét: – …mehetünk!

Talán kicsit nevetséges. Milyen gondolatok és szavak kísérik a jeleket, amelyeket a focisták rajzolnak magukra a meccs előtt vagy a diákok a vizsgák előtt? A keresztvetés a keresztény ember legnemesebb és legszentebb gesztusa. Ez az a gesztus, amivel magunkra öltjük Isten végtelen szeretetét az emberiség iránt…

Ezért arra kérlek benneteket, hogy akkor, amikor keresztet vetünk, azt tegyük meg szépen, méltóságteljesen. Akkor, amikor keresztet vetünk, tulajdonképpen hitünket valljuk meg. A kereszt legyen számunkra Isten szeretetének a jele! Amikor tehát keresztet látunk, keresztet vetünk és keresztet hordozunk, mindig arra gondoljunk, hogy Isten mennyire szeret minket!