„Ne féljetek hát (…) Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.” (Mt 28, 31-32)
A mai napon, szeptember 24-én, az Egyház Szent Gellért püspök és vértanút ünnepli. Szent Gellért 980 körül született Velencében. Teológiát és jogot tanul a bolognai egyetemen, majd belép a bencés szerzetesrendbe, szerzetes pap lesz belőle.
1015-ben a Szentföldre indul, azonban hajótörést szenved, majd hazánkba kerül. Először Pécsett szónokol, majd Váradon. Tolmács fordítja szavait. Az idegen pap, költő és író igen nagy feltűnést keltett, és nem győztek betelni szavaival.
Ugyanebben az évben, augusztus 15-én Szent István jelenlétében, ő mondja a királyi bazilika ünnepi Szűz Mária-nagymiséjén is a szentbeszédet. Itt kell maradnia! István már az első beszélgetésnél látja, micsoda kincs került őhozzá Gellérttel.
Életének krónikásai is megjegyzik, hogy valami sugárzott már a külsejéről is: valami megnevezhetetlen, valami varázslatos. Eljön messzi földre, idegen nyelven beszél, tolmács fordít, és mégis, mint valami “tömegbűvölő” hat az emberekre. István király első találkozásuk alkalmával rábízza fiának, Imrének a nevelését.
1030-ban István király Gellértre bízza az általa alapított Csanádi egyházmegye vezetését. Gellért püspök a területet mindenekelőtt felosztotta hét főesperességre. Templomokat épített, plébániákat alapított.
Főiskolát nyitott, amelynek hamarosan híre terjedt: más püspökségekről is küldeni kezdték oda a tanulókat
1046. szeptember 24-én Budán, a Kelen-hegyen vértanúságot szenved. Ideiglenesen Pesten a Boldogasszony-templomban temették el, pár év múlva a csanádi székesegyházba szállították. 1083-ban avatták szentté, Csanádon, Szent László szorgalmazására. Sértetlen holtteste jelenleg Velence mellett, a muranói bencés kolostor templomában nyugszik. Szent Gellért püspök és vértanú többek között a katolikus iskolák védőszentje is.
„Ne féljetek!” – mondja Jézus a mai ev-ban.Szent Gellért nem félt elfogadni Isten akaratát: magyarok között hirdetni az örömhírt. Szent II. János Pál pápa is ezeket a szavakat ismételte pápai szolgálata kezdetén. Krisztus, aki jól ismeri az emberi szívet, tudja, hogy sok mindentől félünk. Ezek között található a szeretettől és az önátadástól való félelem, mert attól tartunk, hogy nem találunk válaszra vagy sebeket kapunk, csalódunk. Jézus azt kéri, hogy ne féljünk szeretni Őt és kiállni emellett a szeretet mellett szavainkkal, tetteinkkel és az életünkkel is. Nyissuk meg a szívünket Krisztusnak, aki „nem vesz el semmit és megad mindent”.
