Mai szentírási idézetünk Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből van:

„Ami megtudható Istenről, az nyilvánvaló előttünk; Isten ugyanis nyilvánvalóvá tette számukra. Mert ami benne láthatatlan, örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Róm 1,19-20)

Hasonlítsuk a Földet egy virághoz… a menny szépségét hordozza magában, s minden szépség megnyitja számunkra a mennyország kapuját.

Ha ezt a tanítást befogadod a szívedbe, akkor megváltoztatja a látásmódodat. Egyszer csak másképpen tekintesz a világra. Rácsodálkozhatunk mind arra, ami a teremtés révén körülvesz bennünket. Csupán észre kell vennünk azt, amit látunk, és meg kell éreznünk annak mélységét, amit nézünk. Akkor hirtelen megérezzük az örömöt: a teremtésből árad ki ránk! Nemcsak észrevesszük az őszi szelet, hanem felpezsdíti szívünk mélyét. Ha figyelmesen élünk, megízleljük a valódi életörömöt.

A múló pillanat iránti figyelem több, mint pusztán koncentrációs, összpontosítási gyakorlat: ez a boldogsághoz vezető út. Nem kell sok a boldogsághoz, csupán odafigyelésre van szükség. Ha hálásak vagyunk azért, amit észreveszünk, akkor pusztán már ez a boldogság forrásává válhat.

Mai napi feladatunk ez legyen: tanuljunk meg rácsodálkozni a teremtett világ szépségére!