Erzsébet meglátogatása – Az Istenanya útrakel a hegyek közé, s Júda egyik városába siet, Erzsébet nevű rokonához. „Az én Uramnak anyja” – így szólítja hozzá belépő rokonát. Mária szívéből pedig Istent magasztaló ujjongás árad, a legigazibb alázat, a hála himnusza.

Erzsébet a Szentlélek megvilágosításából elismerte fiatal rokonában az Isten anyját… Igen, akit Mária szíve alatt hordott, az az örökkévaló Isten. Ő tehát istenszülő.

Milyen egyszerű természetességgel indul el a Szűzanya, testet öltött Istenével, rokont látogatni, embert szeretni… Bennünk az Isten szeretete a felebarát szeretetében öltsön testet! Nem csoda, hogy éppen Szent János hangoztatta ezt annyira, akire Máriát bízta az Úr, tehát évtizedekig látta maga előtt a Szűzanya példáját, így ír: „Az üzenet, melyet kezdettől fogva hallottatok, ez: szeressük egymást!”