Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a
legnagyobb a mennyek országában. (Mt 18,5)

Akit érettünk megostoroztak.
Jézus testi kínszenvedésének kezdete a súlyos
megostoroztatás. Szűz Máriával lélekben én is
odamegyek a helytartóság udvarába, ahol Jézust
oszlophoz kötözik, ruháitól megfosztva ostorozni
kezdik.
Szégyen és kín tölti el Jézust. A bűnösök
szégyentelensége miatt kell szégyenkeznie, a bűn
gonoszsága miatt kell az ütéseket és gorombaságokat
elszenvednie. S amíg ott szenved az oszlophoz
kötözve, behallatszik a nép dühös kiáltozása és
ordítása.
Jézus vállalta értünk a szenvedést, a fájdalmat, a
kiszolgáltatottságot. Mi nem akarjuk beismerni
gyengeségeinket, gyarlóságunkat. Félünk attól, mások
mit gondolnak rólunk. Arra törekszünk, hogy
hibátlannak, tökétesnek lássanak.
Az a törekvés, hogy mások előtt makulátlannak
lássuk magunkat, sokszor a büszkeségből és a
félelemből ered. Félünk attól, hogy ha meglátják a
hibáinkat, akkor kevésbé fognak értékesnek szeretetre
méltónak találni. Az igazi alázat azt jelenti, hogy
elfogadjuk saját hibáinkat, gyengeségeinket, és
nem próbálunk tökéletes képet mutatni magunkról.