Mk 6, 37: „Ti adjatok nekik enni!”

Jézus a meglévő öt kenyeret és a két halat használja fel, hogy sok ezer embernek táplálékot adjon. Ő minden bizonnyal e kevés étel nélkül is tudott volna csodát tenni, de mégis fel akarta használni azt, amit az ember odaad, felajánl neki, bármennyire kevésnek tűnjön az.

Mt 4, 16-17: „A nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”

Megfigyelhetjük, hogy az evangéliumokban nincsenek semleges szereplők, akik mindvégig kívülállók maradhatnának. Jézus személye mindenkit megérint. Tanítását mindenki hallhatja és az isteni irgalmasságot megjelenítő csodáit mindenki láthatja. Mindenki döntés előtt áll. Nekem is döntést kell hoznom!

Lk 2,11-12: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”

Isten emberré lett, emberré változott. A menny megnyílt, a szent kilépett rajta, és emberré lett. Isten egészen közel jött hozzánk! Emmanuel. Velünk az Isten. Veled az Isten. Karácsony ünnepe arra hív bennünket, hogy időzzük el Jézus jelenlétében. Engedjük, hogy a földre szállt Isten megérintsen minket!

Péld 8,35: „Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.”

A kegyelem Istentől jön, ő adja az embereknek. A megváltást, a kegyelmet ingyen kapjuk Istentől. Jézus születése is ajándék az emberiség számára. A mögöttünk lévő adventi út valamiképpen már biztosíték arra, hogy a születendő
gyermekben felismerjük majd az Üdvözítőt, aki arra vár, hogy befogadják őt. Emlékeztek a tegnapi négy kulcsra? Vedd elő a szobád ajtajának kulcsát, és nyisd ki, tárd ki szíved ajtaját! Már most készítsünk szívünkben szállást a Szent Családnak, és legyünk fogékonyak Isten megtapasztalásának legapróbb jeleire is.

Mt 21,31: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: Az első.”

Az engedelmesség nem kényszer, hanem Isten akaratának önkéntes cselekvése. Isten nem kényszerít. Az Isten iránti engedelmességünk lényege a bizalom és a szeretet.

Fil 4,4: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.”

Az öröm nem haszontalan dolog, hanem olyan, amit „szüntelenül” kereshetünk. Ennek csodaszép jele advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja. Adventben elő kell készítenünk az Úr útját a szívünkben, virrasztó lélekkel várni kell az Urat. Arra kell készülnünk, hogy ne egy meseszereplőt fogadjunk, hanem az Istent. Ez az igazi öröm számunkra: Isten velünk van és szeret minket…

Jn 1,10: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ.”

A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen. Milyen jó volna felismerni őt adventi utunk végén! Advent arra hív, hogy ne csak várjunk, hanem tanuljuk meg felismerni Isten jelenlétét. Nyitott lélek és befogadó szív kell ahhoz, hogy felismerjük a betlehemi újszülöttben az Isten Fiát.

Jn 8,12: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Az elutasító lelkület ma is veszély. A mi számunkra is könnyebb volna elfogadni egy olyan Istent, aki megfelel elvárásainknak, ugyanakkor nem engedjük, hogy átalakítsa szívünket. Isten sokféleképpen közeledik hozzánk. Egyszer egy figyelmeztető szóban, máskor egy személy által, akivel jót tehetünk. Ne mi akarjuk eldönteni, milyen módon jöjjön! Készüljünk nyitott szívvel, hogy ne maradjunk le a vele való találkozásról, csupán azért, mert nem úgy jött, ahogyan mi elképzeltük.

Jel 3,20: „Nézd az ajtóban állok és zörgetek.”

Keresztelő Szent János szavai – „Készítsétek az Úr útját!” (Mt 3,2) – nekünk is szólnak, akik adventi utunkon haladunk. Az eljövendő Megváltó számára szeretnénk utat készíteni, hogy beléphessen életünkbe, megszülethessen szívünkben. Azt hiszem, az egyik legszomorúbb mondat a világon ez: „Nincs számodra hely.”

Mt 11,29: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.”

Szelídség és alázatosság. E két emberi tulajdonságot, az emberré lett Istentől, Jézustól tanulhatjuk meg. Azt kéri, hogy az ő példája szerint legyünk szelídek és alázatosak. A szelíd ember jellemvonása, hogy visszafogja erejét. Az alázatos ember szabadon vállalja mások szolgálatát. Az alázat meghajlást, lehajlást jelent a másik ember, a szegény, a gyenge, az elesett felé. Isten Fiának emberré válása is ilyen lehajlás az emberiség felé.