Mennyei Atyám!

Hálát adok neked az egészséges pihenésért,

amellyel megajándékoztál.

Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd!

Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mit te:

mindenütt jót akarok cselekedni.

Minden embert, aki csak találkozik velem,

úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám.

Ő a testvért lássa bennem,

az én szavaimból és tetteimből pedig

a krisztusi szeretet sugározzék reá.

Senki se távozzék tőlem anélkül,

hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.

Add, hogy magamat elfelejtsem,

és bele tudjam magam élni mások helyzetébe.

Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,

és nem legyek barátságtalan vagy sértő.

Add, hogy mindig megnyerő modorú legyek,

és éljen bennem szikrányi humor,

hiszen erre oly nagy szükség van

a szomorú világban.

Végül add meg,

hogy mindenkit legalább parányit

közelebb vezessek

Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen.

„Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.” (1Pt 3,9)

Reggeli imádságként áldóan kitárhatod a karod. Képzeld el, hogy tenyereden át Isten áldása beáramlik az otthonodba, az osztálytermedbe. Ha van, talán elcsitul a rossz érzésed, hogy odabent csupa veszekedés, negatív érzelmek és nyomasztó elvárások várnak rád. Ha áldással indulsz el a mai napnak, egyszer csak észreveszed, hogy mindenütt, ahova belépsz. Isten áldása lakozik.

Fontos lenne, hogy életünkben megtörjük a mindig ismétlődő rossz megszokásokat, elűzzük a megbilincselő, egyhangú unalmat.

Fontos, hogy átérezzük, mit is jelent: LÉ-LEK-ZEM, tehát élek.

Itt vagyok… Jelen vagyok… Jel vagyok…

Mindennap újból megízlelem az élet édességét.

Nincs két egyforma nap.

Mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk.

A boldogság a reggel üdeségében, a pillanat varázsában, a felkelő nap szépségében rejtőzik.

Aki nem ébred fel nem veheti észre az őt körülvevő boldogságot!