Jn 16, 20.22: Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. ….
viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.

Életünk minden másodperce természeténél fogva boldog. Mi magunk rontjuk el a boldogságot, ha engedjük, hogy a harag, a türelmetlenség és az irigység parancsoljon nekünk.
Az élet célja nem az, hogy minél többet szerezz magadnak a földi javakból, hanem hogy élj.
De az élet nem is azt jelenti, hogy sokat dolgozz, tanulj, utána pedig az élvezeteknek szenteld az időt. Az élet sokkal több ennél: légy teljesen jelen a pillanatban, és tedd azt, ami a szívedet igazi örömmel tölti el.
Engedd el, ami nyomaszt téged, fogadd el, ami jön. Légy nyitott a pillanatra, légy nyitott arra, ami éppen feléd tart.
A sietség az öröm ellensége. Aki meg akar tanulni valóban örülni, annak gyakorolnia kell, hogyan legyen jelen teljesen a pillanatban, ahelyett, hogy újra és újra a megszerezhető élvezetek után futna és eltelne velük. Szívét és vágyát a múló élvezet sohasem fogja teljesen kielégíteni.

Nem az a fontos, hogy meddig élek, mennyi mindent tudok teljesíteni és felülmúlni, mi marad utánam. Az az egyedül lényeges, hogy kinyissam a szívem, és kitárt szívvel éljek meg minden pillanatot.
Az idő nem csekélység, nem pusztán „valami”, amit az embernek lehetőleg ki kell használnia, hanem ez a „hely”, ahol az ember találkozhat Istennel.
Aki teljesen jelen van a pillanatban, annak beteljesedik az idő, eltölti Isten szeretete, találkozik önmagával, és találkozik Istennel. És ez a találkozás fogja megadni számodra azt az örömöt, amit senki sem vehet el tőled!